Egy érzéki jel, na és Ezékiel
Aki előre látta a dolgokat
Hogy a világ végén, a szakadék szélén
A semmibe lógatod a lábadat
A vízen járni azért nem olyan könnyű
Ha könnyített is az öltözet
Egy félreérzés és nincs megállás
Az ember fajsúlyos ötvözet
Az öregség csak egy örökség
És túlélni már nem akkora szégyen
Mi nem kívánjuk a földet még
De túl vagyunk már a New Wawe-n
Egy felhő, ami alatt elalszol éjjel
És egy felhő, amiben felébredsz
Hülye egy környék, mindenkit ismersz
S lassan majd mindent megértesz
Ha a ló meghal az a lóhalál
Az aranykor az már a hőskorszak
Van, aki még onnan is visszajár
Néha érezhető még a lőporszag
Térdepelsz bénán a sírodnál
A világ csak olyan, amilyen a vége
Vésed a kőbe, hogy ki voltál
De sírás helyett nevetni kéne
1994