( Egy soha meg nem épült gumifeldolgozó emlékére. )
Nagy nap ez a mai Erzsike életében. Két év közmunka és nélkülözés után újra van rendes állása. Egy igazi munkahely, ahol szükség van rá, ahol megmutathatja, hogy ő is hasznos tagja a társadalomnak.
Jaj, szegény Erzsike…
Mikor egy éve eljutott hozzá a hír, hogy a városban új gumifeldolgozó épül megérezte, hogy eljött az ő ideje. Látta magát a gumiégető kemence mellett, ahogy feldolgoz és megsemmisít. Beleadja élete összes keserűségét a szakszerűen végrehajtott műveletbe.
Jaj, szegény Erzsike…
Ilyenkor valami ellenállhatatlan kényszert érzett arra, hogy végre bosszút álljon minden eddig őt ért sérelemért. Bosszút az anyagon, a gravitáción, a világ összes férfiján, na és a guminőn, akiért a férje elhagyta őt meg a három gyermekét.
Jaj, szegény Erzsike…
Az első munkanapot megelőző éjszakán Erzsike csak forgolódott az ágyban, és amikor végre már az utolsó kóbor gondolat is megadta magát a fáradt test akaratának, különös álmot látott: Egy jóvágású környezetvédelmi mérnök bőrébe bújt angyal lépett oda hozzá műszakváltás után. Percekig nem szólalt meg egyikük sem, csak néztek hosszan egymás szemébe. És ebben a különösen áldott és kivételes pillanatban a gumiégető kemencék melegénél fellobbant az igaz, sírig tartó szerelem apró szikrája, hogy lángra gyújtsa azt a reménytelenül szeretetre éhes női szívet, majd tovaterjedve tűzbe borítsa a gyárat, az utcát majd pedig az egész várost.
Jaj, szegény Erzsike…
Talán ennek a különös álomnak is köszönhetően Erzsike huncut mosollyal a szája sarkában ébredt. Gyorsan összekapta magát és sietve indult, hogy elkezdjen egy új életet, ami remélhetőleg sokkal boldogabb lesz majd, mint amit eddig adott neki a sors. És most - ahogy azt már annyiszor elképzelte - ott áll szemben a géppel és várja a jelet. Várja, hogy induljon a gyár.
Jaj, szegény Erzsike…
Erzsike kemény nő, bírja a dioxint. Legyél te is olyan, mint Erzsike! Gyere és dolgozz a gumiégetőben!
2016