Nem hiába a sok rejtjel, így
Rólad semmit nem sejtenek a sejtjeid
Álom? Vagy ez már a tisztánlátás?
Csak ne vedd el a kedvedet
Te semmit nem tudsz a sejtjeidről
De a jelenlétüket azt kedveled
Nem mozdulsz, csak a Holdat nézed
Mit keresnél te odafent?
Fáradtnak tűnsz, mintha régi volnál
Aki a Napot lopja csak idelent
Belebújsz, be a dolgaidba
A mélyére ásol a helyzetnek
Ha el is hagysz néhány DNS-t
A többiek tovább szeretnek
Egy kívülálló, de belül érzed
Semmit nem ér a szenvedélyed
Nem bírsz vele, de ő se bír
Elhagy, aztán meg visszasír
Te vagy az arc, a mosoly a Marson
Sehol az Isten, hogy felizgasson
Egy párbaj, amit a nép szeret
A háború, ahogy képzeled
Csak te meg ő, vagy én meg te
És mindenki egyszerre élvezze
Hogy mielőtt minden véget ér
Legyen egy igazi ünnepély
1996