Fekete fehéren, egy eset a sötétben
Talán csak tévedés, örökölt éhezés
Szépséges szörnyeteg elkap és eltemet
Betegen élvezed saját végzeted
Fekete térben fehér testek
Egymásra csúsznak romlott szentek
Szemérmetlen mellek, ajkak
Felébreszt, és újra elaltat
Magával ránt, oda is láncol
Fogva tart, ahogy rajtam táncol
Támadj rám, mert néha kell
Támadj rám és égess el
Ez a játék elveszett
Rohand le a testemet
1986