Reggel nem felejtem el megenni a reggelimet
Délben nem felejtem el megenni az ebédemet
És este, amíg a kertben játszanak a gyerekek
Nem felejtek el megvacsorázni
De unom
És tudom, hogy unom
És unom, hogy tudom, hogy unom, hogy tudom, hogy unom
Kiállok a kirakatba, hogy bámuljanak
Elvegyülök köztük, hagyom, hogy tapogassanak
Hogy hozzámdörgöljék a rózsaszín bőrüket
Mert unom
És tudom, hogy unom
És unom, hogy tudom, hogy unom, hogy tudom, hogy unom
1989