2025-02-24
Legyen igazatok, Nápoly a magyarok városa… hiszen Árpádházi Mária - Károly Róbert királyunk nagyanyja - évtizedeken keresztül volt Nápoly ma is nagyrabecsült királynője… na meg a dédunokája, a mi Nagy Lajosunk, aki a nápolyi királynak szánt öccse, András meggyilkolása után 1350 környékén többször is idelátogatott, hogy megmutassa ki is itt a király… Szóval Nápolyt akár magyar király keltetető központnak is nevezhetnénk… Nem is értem, hogy a XXI. században, hogy nem lehet azt elintézni, hogy végre hivatalosan is Magyarországhoz csatolják… Legalább csak egy kerületet…
Elkerülendő a diplomáciai bonyodalmakat, mondjuk azt, hogy Nápoly a szentélyek városa… Nem elég, hogy a világon itt van a legtöbb templom, minden második sarkon áll egy kis szentély is. Úgy mondják, amikor még nem voltak Eu-s pályázatok a városi közvilágítás korszerűsítésére, egy dominikánus szerzetes rábeszélte a lakosságot, hogy állítsanak minél több kis szentélyt, hogy az abban égő mécsesek bevilágítsák és biztonságosabbá tegyék a sötét utcákat…
Egyébként meg nem vitatom, Nápoly a pizza városa. Itt van a világ első, 1738-ban megnyílt, és a világ legjobbnak mondott pizzériája is. A Margherita pizzát állítólag Olaszország egyesítésének tiszteletére alkották meg Nápolyban. A három feltét – bazsalikom, mozzarella és paradicsom – az olasz zászló zöld, fehér és piros színét képviseli. Végül is ha megfordítom akkor meg magyar zászló… Lehet, hogy a pizza is magyar?
Nemzeti büszkeségünket táplálandó, akár meg is hagyhatnám zárásnak a fenti végszavakat, és akár el is titkolhatnám, hogy Nápoly a halottkultusz városa. Az még szimpla üzleti fogásnak tűnhet, hogy a Santa Maria della Sanità-bazilikát az 1600-as évek elején úgy építették, hogy a telken levő és San Gaudioso nyughelyeként szolgáló katakombákban jó pénzért helyet biztosítottak a helyi gazdagabb polgárok részére, megígérve nekik, ha ide temetkeznek jó eséllyel kihagyhatják a purgatóriumot és egyből a menyországban landolhatnak, de az elhalálozást követő műveletek már sejtetni engedik, hogy itt nem egy hétköznapi dolognak lehetünk tanúi: Az elhunyt váll és csípőcsontját eltörték, hogy beférjen a katakomba falába vájt, úgy egy méter magas üregbe. Ezután az erre kiképzett szakember több lyukat is vágott a tetemen, hogy a nedvek minél gyorsabban a fülke elé helyezett vödörbe jussanak. Az itt eltemetett egyházi és nemesi személyek fejét, úgy 10-12 hónap elteltével elválasztották a testüktől, a koponyát a folyosó falába nyomták, s a testet hozzáfestették a rangnak, foglalkozásnak megfelelő ruhában és az elhunyt bölcs üzenetének kíséretében.
Voltak olyan időszakok is, főleg a pestis vagy kolerajárványok, nagyobb háborúk idején, amikor a lakosság nem adhatta meg hozzátartozóinak a végtisztességet. A néphit szerint, mivel ezek a halottak nem kaptak rendes katolikus temetést, a purgatóriumban tanyáztak és olykor megjelentek egy-egy kiválasztott hívő, jellemzően egy nő álmában. Jelezték, hogy hol találhatóak maradványaik, különösen a koponyájuk. Az álom utáni reggelen a hívek a jelzett helyre mentek, ahol megkeresték a koponyát, majd megtisztították, fényesítették és kiszárították és néhány esetben haza is vitték őket. Még ma is úgy tartják, ha az élők gondoskodnak egy kiválasztott koponyáról, aki egy elhagyott lelket képvisel; cserébe ő közbenjár az élők kívánságainak teljesítésekor.
Latiatuc feleym ʒumtuchel mic vogmuc. ýſa pur eſ chomuv uogmuc.
Kattints a képre a galériához!
